Derék Mihály

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.

Derék Mihály

Rólam

Derék Mihály vagyok. 1964-ben születtem Magyarországon, ahol jelenleg is élek és alkotok. Nehéz, de szép gyerekkorom után mondhatom, hogy a mai napig az önkifejezés és az alkotás utáni vágy végig kísérte az életemet.

A családalapítás és a munka mellett, autodidakta módon folyamatosan tanultam és fejlesztettem a technikai tudásom.

1993-óta arra törekedtem, hogy abból próbáljak megélni, ami igazán foglalkoztat (szeretek). Ezt a mai napig sikerült is betartanom és ez szerintem már így is marad!

Van abban valami varázslatos, amikor maradandó, tartalmas, esztétikus alkotást lehet létrehozni. Különböző alapanyagokból kreativitással, kézügyességgel és kitartással egyszer csak megszületik valami, ami nemcsak nekem szerez örömet, hanem a leendő tulajdonosának is.

Üdvözlettel:

Ahogy mások látnak engem

“Nézem a honlapot. Az az első gondolatom, hogy VÉGRE!!
Meg kell őt ismerje még több és egyre több ember. Én olyan szerencsés vagyok, hogy egy faluban élünk. Mihály azokat az értékeket képviseli, amelyek a legnagyobbak.
Őszinte, egyenes, nyílt, empatikus, vidám ember. Ezek a tulajdonságai természetesen visszatükröződnek a munkáiban is. Gyönyörűségek kerülnek ki a keze alól. Nézem például a Portrék címszó alatti alkotásait. Ezek az állatok “élnek”. Nem lehet csak úgy átfutni a képeket, megállásra késztetnek. Csodálatosak. Na és a bőrműves munkái! Igényesek, szépek. A kézzel varrt darabok olyan szabályosak, mintha az öreg Singerével dolgozott volna. Én mindig csodálom az alkotásait és megtiszteltetésnek érzem, hogy ismerhetem.”

Székely Gabi

“Az én drága Derék Misi bátyám, igen kedves a szívemnek. Férfivá érésem kezdetén szegődtem mellé íjásztanoncnak, s Ő boldogan és büszkén vett a szárnyai alá, mint oly sok jó íjászt akkoriban. Alapos, szigorú és jó tanítónknak bizonyult, mert akik kikerültek a kezei alól, mind eredményes íjászok lettek, s számos győzelmet arattak. Mindazonáltal az íj szellemével talán csak velem sikerült megértetnie a kapcsolódást, és ezért olyan belső tanokba avatott be, melytől a lelkem összeforrt népünk e szent fegyverével. Rávilágított, hogy az íj, mint az elme, a feszítőkarok, és a test, mint az eszköz, a vessző az akarat, s cél pedig, ahová el szeretnénk jutni, amit el szeretnénk érni, hogyan alkot egy egészet, s hogy maga a lövés a tökéletes gyakorlat az elme tűhegyessé formálásához, amely aztán áldásos kísérőmmé vált az élet rögös útjain. Ahogy haladtak az évek, sokat beszélgettünk és dolgoztunk együtt, s mindig csepegtetett nekem a tudás tárházának bő nektárjából. A bőrrel s fémmel való munkálatokról, a fákról, a faragásukról, a szobrokról, s a rajzolás, festés mikéntjeiről… s mindezekből átviláglott, hogy hogyan is kell meglátni a kihívásokban rejlő tanításokat.

Szeretem, hogy mindig emlékeztet rá, hogy ha valamit tanulok, azt tanuljam meg jól, s akkor már ismerni fogom a következő tanulási folyamatok mikéntjeit. Hazaszeretete és a világról alkotott képe tökéletesen illeszkedik az én nemesedő, jellemformáló tanulmányaimhoz. A becsület, a példamutatás, a tisztelet jellemzi az ősök, a hagyományok s a természet felé. Sokat tanított az erdőről, a vadászat szelleméről. Csibukolni, s hogy hogyan kell helyesen és méltósággal inni… Bölcs szavai számtalanszor fékezték ifjonti hevemet, s atyai jó tanácsai nemegyszer bizonyultak gyógyírnek a szerelemben megsebzett szívemnek. Mikor méltónak bizonyultam rá, elkészítette végre a késemet, ami azóta is mindennapjaim hű társa…. Olyan embert ismertem meg a személyében, aki nem kérkedik a nagyérdemű előtt a világban, csak műhelyében alkot fáradhatatlanul, és aki mindig jó szívvel fogadja a hozzá betérőket. Nem bocsájtja úgy útra őket, hogy valamit ne tett volna hozzá derűjével, szavaival, munkájával életükhöz. Nyugodtan mondhatom, hogy az évek során ez a Derék ember igaz barátom lett….. Ő az én Misi bátyám, akit, míg ezen a világon vagyok, büszkén tekintek legkedvesebb mesteremnek. Utolsó gondolatként még annyit, hogy Ő hetedik fiúgyermekként született a családjába, akiket a néplélek táltosként tart számon, s bár nem törekedett sosem ilyen babérokra, én hiszem, hogy Ő méltó őseink örökségére.”

Majerik András Nimród, a Zarándok

„12 éve lakom a faluban, de nem is sejtettem, hogy milyen csodákat rejt. A minap teljesen véletlenül munkám során megismerkedtem Misivel. Úgy fogadott az otthonában, mintha ezer éve ismernénk egymást. A találkozóból egy 3 órás igen mélyen szántott beszélgetés kerekedett. Szerencsésnek tartom magam, hogy az élet az utamba sodorta, mert rádöbbentem, hogy az élet által elénk támasztott nehézségek csak arra szolgálnak, hogy a jót és szépet tudjuk értékelni magunk körül. Lehetőségem nyílt megcsodálni a munkásságát az otthonában található műhelyében. Már elsőre láttam, hogy mennyire nagy lelkesedéssel végzi a munkáját. A hangulat, amit Misi megteremt maga körül, teljesen magával ragadott. Lenyűgözött az élet és a munkája iránti szeretete és alázata. Életfilozófiáját receptre írnám fel minden embernek!!!
Egy hihetetlen tehetséggel megáldott embernek tartom, bármihez nyúl, abból csoda keletkezik. Felemelő élmény a műhelyében lenni. Látni azokat a csodákat, amit alkot, hallani, hogy milyen szeretettel beszél a munkájáról. Alig várom, hogy alkalmam legyen újra találkozni vele…”

Erdős Judit

“Ahogyan én látom… Ha egy szóval kellene összefoglalnom, csak annyit írnék, hogy EMBER, csupa nagy betűvel.
A mai sebesen rohanó világban, amikor az emberek egymás iránti közönyössége váltakozik az önzőséggel, még néha, csak ritkán és szerencsével, de lelhetünk igazi kincsre és ehhez csak el kell látogatnunk Szárligetre, ahol egy ajtó mindenki előtt nyitva áll. Azon szerencsés emberek közé tartozom, aki belépett ezen az ajtón és ott egy fantasztikus hangulatú “műhely” fogadott. Műhely…fogalmaz szerényen a Mester itt a Mester utcában.
De hamar rá kellett ébrednem, hogy sokkal több, mint egy “műhely”…egy műterem, egy alkotó stúdió, egy kézműves kuckó, egy menedék. Ahol a puszta fogyasztói igények kielégítése helyett valami mást kaptam, élményeket és tanítást, figyelmet és megértést, könnyed viccelődést és mély gondolatokat, jó tanácsokat és intelmeket. Ilyen EMBER az én Mesterem.”

Juvancic Attila